Folytatódott a holtág biológiai állapotfelmérése

2018-04-14

Az Ó-Dráva biológiai állapotának felmérése 2017-ben újabb eredményeket hozott. A holtágban és partja mentén európai jelentőségű fajok és élőhelyek fordulnak elő, melyek rendszeres nyomon követése zajlik a pályázat keretében. Az évente zajló felmérések egyedi és átfogó képet adnak az Ó-Dráváról, amire korábban nem volt lehetőség.   

A holtág élőhelyei közül a legfontosabbak a hínártársulások és a puhafás ligeterdők, valamint éger- és kőrisligetek. Ezek az élőhelyek mintegy száz hektáron terülnek el, ami az egész holtágnak és környezetének egyharmada. A holtágnak több olyan szakasza van, ahol a megemelkedő vízszint a vízparti élőhelyekre várhatóan nagyobb hatással lesz. Ezeken a szakaszokon külön mintavételezést végeztünk abból a célból, hogy a jobb vízellátás eredményeit a lehető legpontosabb módszerekkel lehessen követni. A monitoring azokra a fajokra terjed ki, melyek a holtágak és lassú folyású víztestek állapotát leginkább jellemzik.

LIGETERDŐK

Az Ó-Dráva holtág környezetének leggyakoribb természetes élőhelye a fűz-nyár ártéri erdő, amely 72 hektárt borít és melyet három mintavételi helyen monitoroztunk. Ezekben az erdőkben az értékes fafajokon kívül a cserjeszint fajgazdagsága is jellemzően magas, 30-40 faj gazdagítja az állományt. A tavaszi megfigyelések idején előkerült a ritka vitézkosbor, kardos madársisak és fehér madársisak. Ezek mind a holtág kiemelkedő természeti értékeit tükrözik. A vizsgált ligeterdei társulások egyikében sem volt jellemző az idegenhonos fajok számottevő jelenléte. A teljes fajlista kevesebb, mint 10%-át tette ki a gyomfajok %-os értéke. (fehér madársisak, Cephalanthera damasonium), kardos madársisak (Cephalanthera longifolia) és vitézkosbor (Orchis militaris)

SZITAKÖTŐ Fauna

2017-ben tavasztól nyár végéig havonta végeztek vizsgálatokat a szitakötők fauna minél teljesebb megismerése céljából. Az Ó-Dráván öt mintavételi helyet jelöltek ki úgy, hogy a víztér jellegzetes szakaszai közül mindegyik képviselve legyen, így a felmérés reprezentatív képet ad az Ó-Dráva szitakötő-faunájáról. Összességében 2017-ben az Ó-Dráván 23 szitakötőfaj előfordulását sikerült bizonyítani, ami a Magyarországról ismert fajok mintegy 35%-a. A leginkább fajgazdag szakaszokon több mint 600 példányt figyeltek meg a felmérések során. A megfigyelések azt bizonyítják, hogy az Ó-Dráva környezeti állapota kiváló és a szitakötők számára különösen kedvező. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy a szitakötő-együttes összetétele évről-évre változhat és a szitakötők jelenlétének pontos értékeléséhez több éves adatsorok szükségesek.

HAL Fauna

2017-ben két alkalommal vizsgálták meg több szakaszon a víztér halfaunáját. A mintaszakaszokat úgy jelölték ki, hogy minél változatosabb partszakaszok kerüljenek mintázásra, hogy az eredmények kellően reprezentatívak legyenek. Összesen 2 terepnapon, két eltérő évszakban, 7 mintaszakaszon 953 halegyedet fogtak be és határoztunk meg. A megfigyelt 22 fajból 4 faj védett  és ezek egyben Natura 2000 jelölő fajok: leánykoncér (Rutilus virgo), halványfoltú küllő (Romanogobio vladykovi), szivárványos ökle (Rhodeus amarus), vágócsík (Cobitis elongatoides).. Kiemelkedő természetvédelmi jelentőséggel bír, hogy a védett szivárványos ökle (Rhodeus amarus) a harmadik leggyakoribb fajnak bizonyult (14,4 %), de sajnálatos, hogy két adventív halfaj is jelen van, melyek közül a naphal (Lepomis gibbosus) a második legnagyobb egyedszámban képviseltette magát a mintáikban (14,7 %). A leggyakoribb halfajnak az álló- és folyóvizeinkben általánosan elterjedt bodorka (Rutilus rutilus) bizonyult, a zsákmány több mint egyharmadát adta. Ugyancsak stabilnak tűnt az állóvizet kedvelő vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), valamint a küsz (Alburnus alburnus), a karikakeszeg (Blicca bjoerkna) és az ezüstkárász (Carassius gibelio) állománya. A barcsi Ó-Dráva jelenleg elsősorban az állóvizet, illetve az álló- és folyóvizet egyaránt kedvelő halfajok számára kedvez, az áramláskedvelő fajok mindössze alkalmilag fordulnak elő.  

KÉTÉLTŰ ÉS HÜLLŐ Fauna

A két évvel ezelőtti 2015-ös felméréskor összesen 8 kétéltű faj jelenétét sikerült bizonyítani, a hüllők közül pedig csak a fürge gyík (Lacerta agilis) és a kockás sikló (Natrix tesselata) került elő. A felmérések eredményei egyértelműen arra utaltak, hogy mind a kétéltű-, mind a hüllőfaunát kis faj és egyedszám jellemzi. Ennek oka minden valószínűséggel abban keresendő, hogy a vízparton sok szárazföldi ragadozó vagy mindenevő mozog (vaddisznó, róka, borz, vidra), valamint az Ó-Drávában a kétéltűek petéit, ivadékát fogyasztó naphalak (Lepomis gibbosus) és fekete törpeharcsák (Ameiurus melas) száma jelentős. A felmérések 2017 tavaszán változatos mintavételi módszerekkel márciusban és áprilisban folytatódtak. Az eredmények alapján fenntartható az a megállapítás, hogy az Ó-Drávában a gőték jelenléte nem zárható ki, de amennyiben a vízben jelen vannak, egyedsűrűségük nagyon alacsony lehet. Az Ó-Dráván és környékén a 2017-es évben végzett szerteágazó munka során, további fajok egyedeit is sikerült indirekt módon kimutatni vagy megfigyelni, melyek nem kerültek elő a korábbi területbejárások és felmérések alkalmával. Ilyen fajok a barna ásóbéka (Pelobates fuscus), a zöld varangy (Bufo viridis), a zöld gyík (Lacerta viridis), a közönséges lábatlangyík (Anguis fragilis) A 2017-es monitorozási eredmények is alátámasztották, hogy az Ó-Dráva kétéltű és hüllő faunáját alacsony faj és egyedszám jellemzi.  

VÍZI MADÁR Fauna

A madarak megfigyelése két alkalommal zajlott a tavaszi hónapokban és több mint 90 ponton rögzítették az adatokat. Elsősorban a vízhez kötődő fajok felmérése volt a célunk, így a felvételezéseket vízről, kenuból végeztük. Az április végi terepnapon összesen 49 madárfaj 302 egyedét észlelték, május közepén pedig 43 madárfaj 382 egyedét észlelték a megfigyelők. A két felvétel során mindösszesen 60 madárfaj előfordulása nyert bizonyítást a vizsgált területen. Ezek között 22 olyan faj szerepel, melyeket vízimadárnak, illetve a vizesélőhelyhez kötődő madárfajnak tekintünk. A madárfauna természetvédelmi szempontú értékelésekor elsősorban azokat a fajokat kell kiemelni, melyek többsége egyben az Ó-Drávát magában foglaló Natura 2000 terület jelölő fajai. A cigányréce (Aythya nyroca) a jelek szerint potenciális költőfaj, a május közepén párban mozgó madarak ezt valószínűsítik. A kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) jelenlétét 2017-ben 3 fészkelő párra tesszük, mely az élőhelyi adottságokhoz képest alacsony. Törpegém (Ixobrychus minutus) 2017-ben minimum 2 pár fészkelt a területen, de a költőpárok száma ennél bizonyára magasabb. A bakcsó (Nycticorax nycticorax) előfordulási gyakorisága és a megfigyelt egyedszámok közeli fészektelepet valószínűsítenek. A vörös gém (Ardea purpurea) jelenleg a terület egyik legfontosabb madártani értéke, állományát 2017-ben 7 párra teszik a megfigyelést végző madarászok.  

A monitoring jelentés teljes anyaga, valamint a horvát és angol nyelvű összefoglaló letölthető az alábbi linken.